Álmok álmodója (Shadowrun novella)2064.07.03. 03:18
Menekült, mint az űzött vad, az asztrális tér végtelenje sebesen suhant
el mellette. Üldözői a nyomában voltak, érezte őket, ahogy a nyomában koslatnak.
Nem kellett volna ezt csinálni, bolond volt. Persze nem bánta meg, amit
tett, nem érzett bűntudatot, teremtője azt nem adott neki.
Tudata persze volt, tudta: ha elkapják, megölik, hacsak nem ér időben
oda, kihez a szoros asztrális kapocs köti, ahhoz, aki a nyers energiákból
megformázta.
2064.07.03. 05:03
Felébredt, nyúzott másnapos arccal nézett az órára, tegnap este megint
túl sokat ivott, s ahogy ilyenkor lenni szokott, megint álmodott. Az álom
különös volt, azt álmodta, hogy valami ünnepélyen volt, megismert egy lányt,
kit utóbb megerőszakolt, majd utána brutális kegyetlenséggel meggyilkolt.
Fájt a feje, a másnaposság kimosta belőle az összes gondolatot. Fáradtan
támolygott ki a fürdőbe, könnyített magán, majd megmosakodott. Ismét egy
új nap kezdődik, semmi nem változott, csak a pénze fogyott.
Jó lenne már valami munka, különben nemsokára innen is kirakják, és
az utca nem túl biztonságos. Persze nem félt az utcától, hiszen árnyvadász
volt, egyike a mindenre kapható zsoldosoknak, kik fölöslegesen nem kérdeznek.
2064.07.03. 05:12
Hajnalodott, a szürke szmog a városra sötét fátylat vont, az éjszaka
lényei lassan visszavonultak vackaikba, hogy elrejtőzzenek a közelgő új
nap elől.
A sarkon az a szajha az esti bevételt számolja, nem volt túl jó napja,
kevés volt a kuncsaftja, a stricije majd megveri. Hiába, a konkurencia
már csak ilyen.
Néhány ork, a koránkelő fajtából együtt megy dolgozni a gyárba, hogy
aztán valami eszement őrült az utcán az éhbérért kirabolja őt, esetleg
egy humanista verje agyon őt, hiába, ez az élet, a 21. század utcaképe
ilyen, ő tudja, hisz már évek óta itt dolgozik.
A tükörbe nézett, karikás kivörösödött szem, a fáradtságtól koravén
vonások.
- Túl sokat dolgozol, öregfiú, lazíthatnál már egy kicsit.
Persze a kérdés már csak az, hogy kivel, mióta a családja otthagyta,
a munka volt az élete, olyanná vált számára, mint fuldoklónak a levegő.
Ha túl fáradt volt, hogy dolgozzon, beesett az ágyba, ha fölkelt, ott folytatta,
ahol abbahagyta. Régi életét a goblinizáció tette tönkre, a család ezért
temette sírba. Trollá vált, a rendőrség ezért osztotta járőrként egy pusztulatba.
Társat persze nem adtak, minek pazarolnának.
A rádió recsegése vonta magára a figyelmét, ahogy a hangfalon keresztül
szavakkal töltötte meg a kocsi utasterét.
- Figyelem, minden járőrnek a Csepeli pusztulatban, gyilkosság történt,
a tettes az asztrális létsíkon mozog, feltehetően mágikus úton létrehozott
lény, jelenleg a Varjú utca negyvenhárom szám alatt tartózkodik.
Valószínűsíthetően a tettet gazdája parancsára hajtotta végre, az
ok ismeretlen, a gyilkosság elkövetéséért a gazda a felelős, vélhetően
mágikusan aktív személy, ezért különösen veszélyes.
A kerekek felpörögtek, a motor engedelmesen felbőgött. Az ócska Fiat
a sofőr parancsának engedelmeskedve elindult a címre.
2064.07.03. 04:56
Végre otthon, átsuhant a betonfalon, az asztrális síkon ez nem jelentett
számára akadályt. Itt nem találják meg, s ha mégis, érte a gazdája felel,
ismerte a törvényeket. Ha esetleg lecsukják, majd meglátogatja néha.
Persze nem tudja, hogy ő létezik, mikor álmodik, csak akkor kerülnek
egymással kapcsolatba, s ő ilyenkor megerősödik. Ilyenkor képes anyagi
testet fölvenni, de ha a gazda fölébred, mindig levedli.
Gondolt már néha rá, mi lenne akkor, ha megöli. De ezt nem tudná megtenni,
a köztük lévő kötelék megtiltja.
2064.07.03. 05:31
Gyorsan megérkezett. A címen volt, ezt persze nem a villanónak, a
helyismeretnek köszönheti.
Ez volt a kulcsszó. Leállította a kocsit, kitüszmékelte órmótlan testét
az ülésből, majd kiegyenesedett, az ízületei a sok üléstől recsegtek.
Ócska bérház előtt állt, málló falán golyórágta lyukak, grafitik,
megannyi letűnt élet emlékei.
Vérrel festet szöveg: "Öljük meg az orkokat!" alatta horogkereszt,
az emberi gyűlölet termékei. Elindult az ajtó felé, majd a csöngő megnyomása
után figyelmesen hallgatta a csendet, a hallgatózás életet menthet.
2064.07.03. 05:33
Csöngettek, nem várt vendéget, vajon ki lehet az, az ember nem lehet
elég óvatos.
Kihúzta a fiókot, és előhúzta az Ares Predatort, szeretettel végigsimította,
mint egy megbecsült barátot, majd a mellette lévő teli tárat behelyezte.
Az ajtóhoz lopakodott, majd a kukucskálón át kinézett, egy egyenruha
mellrésze, használójának testfelépítését figyelembe véve troll lehet.
- Nyissa ki az ajtót, rendőrség, ön le van tartóztatva !
Vajon mi bűnt követett el, hisz nem csinált semmi törvényelleneset
az elmúlt napokban, a régi bűnöket meg pénzért már rég eltusolta.
- Nyissa ki, vagy betöröm az ajtót!
Ő az ajtó mellé állt, hogy ha szükséges, lőjön, nem bolondult meg,
hogy egy rendőrrel menjen.
2064.07.03. 05:35
Fegyver van nála, riasztott ösztöne, az egyetlen igaz érték, mit rendőrként
szerzett.
Az ajtót berúgta, a szó fölösleges, most jön az erőszak. Hátraugrott,
fegyver dörrent, majd a Colt Manhunter ugatva válaszolt rá. Igaz, nem szabványfegyver,
de az itt csak játékszer volna, az utca íratlan törvénye előírta, ha nagyobb
fegyverrel lő, a másik már nem lő vissza, és ez fontos az életben maradáshoz.
2064.07.03. 05:40
Haldoklott, a golyó vasmagvát a húsán át a szívébe fúrta, a vér szertespriccelt.
Szomorúan vette tudomásul, ennyi volt az élet, hibázott.
2064.07.03. 05:40
A láthatatlan kötelék, mi hozzá fűzte, elszakadt, a golyó elvágta,
szabaddá vált, s ez boldoggá tette, most már testet ölthet, nem függ más
álmaitól.
2064.07.03. 05:42
Érezte, valami rossz van készülőben, az egész szoba a mágia csípős
illatát árasztotta.
A háta mögé nézett, a levegő vibrált az elszabadult energiáktól. A
keze remegett, ahogy a fegyvert oda irányozta. Oda, ahol valami förtelem
készült testet ölteni. Egy szellem a másik világból, szemei gonosz tűzben
égnek, de az alakja hasonít a földön fekvőéhez.
Elsütötte a fegyvert, addig lőtt míg a tár üresen csattant, de az
ott csak állt nyugodtan, torz arcán ördögi vigyorral, majd torz kezeit
a rendőr izmos torkára szorítva, addig tartotta a magasba míg meg nem halt.
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 22 szavazat alapján 4.5)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Törvénytár kezdőknek (Shadowrun novella). Létrehozás: 2003. október 7. 08:54:02 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 | Nyomtatási forma |
|