Szolgák (Ősök Városa novella)

A szolga behozta a könyvet. Roskadozott a súlya alatt, vagy csupán félt tőlem, nem tudom. Mindenesetre a földig görnyedt. Elvettem tőle és elküldtem. Ő furcsa, primitív nyelvén morgott valamit, aztán eliszkolt. Biztosan félt, hogy megértem. Ügyet se vetettem rá. Pontosan tudtam, mit mondott, és tudtam, hogy túl gyáva, hogy megtegye.

A könyv pont róluk szólt. Egy régi bölcs írta, azokban az időkben, amikor még nem hajtottuk őket uralmunk alá. A könyv szerint a fajuk a hegyek mélyén élt, még annál is mélyebben, ahol most vagyok, és furcsa, torz, és szörnyen kezdetleges városokban éltek. Szerintem a város szó nem jó ezekre a helyekre, túl civilizált. Én inkább a "telep"-et javasolnám. Tanulmányoztam a házak vázlatos rajzát, és arra a megállapításra jutottam, hogy nem csoda, hogy a legtöbben a barlanglakó életet választották. Megnéztem hadászati és mágikus szintjüket. Két hétig tartott a leigázásuk, amikor ténylegesen megtámadtuk őket. Nem egészen értem, mi tartott ilyen hosszú ideig.

Most szolgaként jobban élnek, mint egykori "fénykorukban". Sok száz olyan tárgyunkkal ismerkedtek meg, amit eddig hírből sem ismertek, néhány vállalkozó kedvű fajtársam a mágia olyan magaslataiba emelte őket, amelyről nem is álmodhatnak. De még így sem érték el azt a szintet, hogy a legegyszerűbb varázslóiskoláinkba felvegyék őket. Néhányan közülük megpróbálták megtanulni a bonyolultabb fegyvereink használatát, de nem sokra jutottak vele. Egyszóval gyermeteg intelligenciájú, ám korlátozottan fejlődőképes fajról van szó. Mintha a kezdetektől fogva szolgának születtek volna. Egyetlen hibájuk, hogy valamely homályos okból ellenünk áskálódnak. Mindazonáltal létezik egy egyszerű módszer ellenállásuk leszerelésére. Főként hímeknél hatásos. Csupán fel kell ajánlanunk egy korban hasonló, de mindenképpen ivarérett, a primitív szépségideáljuknak megfelelő nőstényt, és máris van egy hűséges szolgánk, és a szaporulat is meg van oldva. Most mennem kell, ezt a papírt itt hagyom, hogy a két hét múlva érkező új felügyelő hasznát vehesse. Kezdetét veszi egy kísérlet. Vajon képesek-e felügyelet nélkül a termésréz összegyűjtésére? A legtöbbünk szerint nem elég intelligensek, és túlontúl engedetlenek. Lehet, hogy egyszerűen nem mennek semmire, de az is, hogy megszöknek, vagy lázadni próbálnak. Túl buták, hogy rájöjjenek, ellenünk nem mennek semmire.

A galetkik gyűlölettel néztek a távolodó éjszín gömb után.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Végjáték (Ősök Városa novella).

Létrehozás: 2003. november 4. 15:01:13

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10

Nyomtatási forma